Dalszövegek
Barátként búcsúzom
Kialudt ami bennem volt,Nem látom merre tart az út,Talán nincs is lelki társ.Átölel sok jó mi már eltört,Még feltölt, nem él már ez a szív,De emléked még visszajár.Így voltál, így voltunk,Így éltünk, harcoltunk,Megtörtünk, meghaltunk,Így éltünk...Refrén:
Most már új lány van, úgy tudom,Most már csak barátként búcsúzom,Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről(bárkiről)Most már csak barátként búcsúzom,Most már új lány van, úgy tudom,Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről(bárkiről)A lelki társam voltál, mégis eldobtál oly könnyedén,Érted meghalnék, de mit is vártam tőled én,Hiába is küzdenék, minden szavam reménytelenAmi kettőnk között híd volt, én mára inkább felégetemBúcsúznék, de fáj még, ezt is neked köszönhetemSemmi más nem nyugtat csak, hogy veled is van közös sebem,Játék mackó voltam, amit kidobtál a szemétbe,Mert felejteni jó voltam, neked így is megérte,
Szeretni már kevésbé, a szíved mindig másnál jár,
Amint komolyabb lett volna, te azonnal meghátráltál
Visszamentél hozzá, pedig ő már kidobott,
Még én is elhittem, hogy érted mégis harcolni fogok,
De rájöttem, hogy nincs miért, itt az idő, feladom,
Nekem fontos voltál, még ezt az örömöt is megadom,
Te voltál a lelki társam, ez talán a menedék,
Egy lány kinek a lelke sötét, de a gyönyörű szép szeme kék.
Így voltál, így voltunk,
Így éltünk, harcoltunk,
Megtörtünk, meghaltunk,
Így éltünk...
Refrén:
Most már új lány van, úgy tudom,
Most már csak barátként búcsúzom,
Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről(bárkiről)
Most már csak barátként búcsúzom,
Most már új lány van, úgy tudom,
Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről(bárkiről)
Barátként búcsúzom ma tőled, mégis meghalok,
Nem ölelhetlek többé, visszasírom azt a tegnapot,
Hazudok magamnak, de érzed te is, szeretlek,
Jól tudom merre jársz, mégis folyton csak kereslek,
Őrzik a fák, a lépteink, a fényképek,
Hogy mennyi szépben volt részünk, örökre szóló emlékek,
Egyedül maradtam, így megyek el, de így van jól,
Én boldog leszek attól, hogy az enyém voltál pillangó,
Mára nehéz belátni azt, hogy mitől szakadt ketté,
Mikor nem is képzelhettem volna jobb lányt magam mellé,
De egyik oldalon egy álom, a másik az élet ült,
Te is tudtad már a szerelem szeretetté lényegült,
Te is észrevetted, szavak nélkül is láttad,
Én is némán tűrtem, ahogy a jéghideg érintés áthat,
Igen, ez ránk vall, nem törtük szét a gátat, miért?
Magunkba fojtottunk mindent, így életünk most árvaként.
Így voltál, így voltunk,
Így éltünk, harcoltunk,
Megtörtünk, meghaltunk,
Így éltünk...
Refrén:
Most már új lány van, úgy tudom,
Most már csak barátként búcsúzom,
Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről(bárkiről)
Most már csak barátként búcsúzom,
Most már új lány van, úgy tudom,
Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről(bárkiről)
Az én kedvesem egy olyan lány, akit
farkasok neveltek és
táncolt egy délibábbal,
majd elillant csendesen
az én kedvesem.
Ő az én kedvesem.
Az én kedvesem egy olyan lány, akit
átölel hét kontinens,
csobban szép tengerekben
s táncot lejt fent felhők közt
a kedvesem.
Ő az én kedvesem.
Refrén:
Mert nekem nincs most más,
csak a kedvesem, az én kedvesem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál
az én kedvesem, az én kedvesem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a dal.
Az én kedvesem egy olyan lány, akit
hóbortos álmok tépnek,
kócos haját reggelente szelek fonják,
ettől más a kedvesem.
Ő az én kedvesem.
Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák.
Így nyugtat meg csendesen.
Ő az én kedvesem.
Refrén:
Mert nekem nincs most más,
csak a kedvesem, az én kedvesem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál
az én kedvesem, az én kedvesem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a dal.
Nincs most más, csak a kedvesem,
az én kedvesem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál
az én kedvesem, az én kedvesem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a dal.